Blog

Amit a meltdownról, dührohamról tudni érdemes

2024.01.24 15:34
Amit a meltdownról, dührohamról tudni érdemes

Gyakran szülőként a meltdown/dühroham tűnik  a legnagyobb kihívásnak. Nehéz megérteni, nehéz elhinni, hiszen a környezet, beleértve a szakembereket is hajlamos ezt hisztiként értékelni.

Pedig itt szó sincs hisztiről, a meltdown (összeomlás, dühroham) az ingerekre különösen érzékeny szenzoros gyerekek válasza a túl sok zajra, hangra, emberre, fényre stb. A túl sok inger hatására a gyermek lezár, elmenekül a szituációból  és bekapcsol az agya úgynevezett amigdala része, stressz választ ad (fight flight freez or fawn). Ahogy a neve is mutatja a gyerek valamilyen módon menekül a számára félelmetes/fájdalmas szituációból: sír, kiabál, megszökik, elbújik, lezár, esetleg verekszik, lökdösődik. Erről nem tehet, teljesen ösztönös a reakció. Mivel a meltdown (összeomlás) alatt nem tud logikusan gondolkodni. Felnőttként átélve meltdownt elmondhatom, hogy olyan érzés mint a pánikroham: szorongani kezdek, izzad a tenyerem, sápadok, elgyengül a kezem-lábam és egyszer csak érzem, hogy kész, nem bírom tovább, menekülnöm kell a szituációból, gyakorlatilag bármi áron. Én a hangokra vagyok érzékeny, és a multiplex mozik bevezetésével lett különösen fájdalmas a mozilátogatás: minden alkalommal ott kellett hagynom a filmet. Idővel persze megtanuljuk értelmezni a korai jeleket (szorongás, izzadás, gyorsuló pulzus) és főleg elkerülni a nehéz szituációkat: pl nem járunk moziba.

Akkor most hiszti vagy meltdown/dühroham?

Természetesen a szenzoros gyerekek is hisztiznek, de hogyan különböztethetjük meg a két dolgot egymástól, amikor annyira hasonlóan néznek ki? Sajnos nehezen.

A hiszti egy eszköz, hogy megszerezzen a gyerek valamit, míg a meltdown egy stressz válasz. A nehézség az, hogy akár egy kérés elutasítása (nem, nem veszünk most csokit) is lehet az utolsó csepp az ingertelítődéskor és kiválthat meltdownt. Egyedüli biztos megkülönböztető jel, hogy ha megkapja az áhított dolgot a hiszti abbamarad, míg az összeomlás nem (további jelek lehetnek, hogy a figyelemelterelés hiszti esetében jobban működik és akkor a környezetére, a testi épségére is jobban tud figyelni).  Ez viszont nem épp nevelésbiztos módszer. Így maradt a tapasztalat: ha már kiismertük a gyerek érzékeny pontjait gyorsan fel tudjuk ismerni, hogy van-e baj és ha igen mi. Ráadásul előre látjuk a meltdown felé közeledés jeleit: egyre izgatottabb gyerek, elkezd rohangálni, nem tud nyugton maradni, vagy épp ellenkezőleg elkezd lecsukni, magába fordulni. Ilyenkor gyorsan mozdítsuk ki a szituációból.

pexels-photo-256658.jpeg

Hogy néz ki egy meltdown?

  • Van olyan gyerek aki elbújik, elmenekül, vagy egyenesen kikapcsol
  • Van aki sír, ledobja magát, a klasszikus hiszti képét mutatja
  • Van aki agresszív lesz - a fight or flight válaszból a fight jön elő az amagdilából és megpróbálja ösztönösen kiverekedni magát a helyzetből
  • Van aki nevet (ez ugyanis lehet a félelem jele)
  • És van aki menekül. Megszökik a helyzetből.

Mit tehetek?

Nem győzőm hangsúlyozni, a meltdown/dühroham legjobb ellenszere a megelőzés: mindig legyen nálunk inni és ennivaló, ha a gyerek fáradt, ne feszítsük a húrt. Ismerjük ki a gyenge pontjait (nekem egy év volt!) és kerüljük a nehéz szituációkat. Általánosságban elmondható, hogy ezekre érdemes figyelni:

  • kényelmes öltözék, nem kell farmer, ing, ünneplő
  • kerüljük a hipermárketeket (sok vizuákis inger, zaj, emberek) – válasszuk az online bevásárlást
  • étterem (sok ember kis helyen, zajos, sok a hirtelen hang) – tavasztól őszig éljük ki magunkat, akkor is szabadtéren, vagy menjünk a gyerek nélkül
  • Ne fárasszuk túl a gyereket, nem kell a túl sok program, rokonlátogatás: nálunk ovi mellett a heti egy másokkal történő program fér bele, az is inkább szabadtéri. Kirándulni, bringázni mindenki szeret
  • Rövid kimozdulások, legyen vendégségben is egy zug, ahova elvonulhat
  • Suli, ovi stb előtt és után mozogjuk ki a feszültséget
  • A táskámban mindig van nálam napszemüveg, zajszűrő fülvédő, súlyozott mellény, vagy súlyozott takaró

De nem kerülhető el minden meltdown, a legnagyobb igyekezet ellenére sem.

Ha már itt az összeomlás akkor amit tehetünk:

  • vonjuk ki a gyereket a szituációból,
  • ha nem megoldható csökkentsük az ingereket, kapcsoljuk le a lámpát, ki a tvt,
  • vigyük ki a testvért,
  • és legyünk ott vele, nyugodtan, mi jelentjük a biztonságot.
  • Ne beszéljünk, ne érjünk hozzá
  • Várjuk ki a meldown végét. A simogatás, beszéd stb nem segít, csak további inger, de van akinek bejön a folyamatos erős nyomás, az erős ölelés (bearhug) vagy ha masszírozzák a lábát, kezét. Sok gyereket viszont ez is zavar.

Ha vége az összeomlásnak és kezd megnyugodni a gyerek, akkor beszéljük meg vele, hogy mi történt, hogy nincsen semmi baj és senki nem haragszik rá, nem tehet róla. Sok gyerek a meltdown után rosszul érzi magát, lelkiismeret furdalást érez, bocsánatot kér, pedig nem tett semmi rosszat.

Anyaként a meltdown elviselése

A meltdown mindenki számára megterhelő, különösen ha agresszióval jár, vagy ha nyilvános helyen fordul elő, hiszen így hisztinek, neveletlenségnek tűnik. Anyaként az segít a legtöbbet, ha tudatosítjuk, hogy miről is szól ez a helyzet: hogy sem én, sem a gyerek nem hibás és meg tudjuk őrizni a hidegvérünket, mintegy kívülről szemlélve a szituációt. Után állítsuk vissza (akár együtt) a saját idegrendszerünket a nyugalmi állapotba bolygóideg gyakorlatokkal.

Sajnos gyakori az idegenek beavatkozása: vagy segíteni akarnak és elkezdenek beszélni a gyerekhez, amivel csak rontják a helyzetet, vagy beszólnak az édesanyának, pillantásokkal és verbálisan is kifejezve nemtetszésüket, esetleg elkezdik nevelni a gyereket. Anyaként ilyenkor eleinte én mindig megsemmisültem, szégyent éreztem, hiába tudtam, hogy miről is van szó valójában. Szerencsére mára megtanultam ezeket a szituációkat elengedni: ilyen helyzetekben nem nézek senkire, ha valaki rám, vagy a gyerekre szól megkérem, hogy hagyjon magunkra és amilyen gyorsan csak tudok kimegyek a szabadba a gyerekkel.

Külső szemlélőként segíthetek?

Igen, rengeteget jelent ilyenkor egy együttérző mosoly, ha valaki előreenged a sorban a boltban, vagy csak egyszerűen biztosít róla, hogy már ő is volt hasonló szituációban. De volt olyan is, hogy valaki az édesanya védelmében leállította a beszólongató nézelődőket.

simplepay_hu_v2 paypal stripe_com